Általános definíció nem ismert, tünetfelsorolással szokták definiálni a betegséget. „A pszichózisok egy olyan csoportja, amelyben a személyiség alapvető zavara, a gondolkodás jellegzetes torulása (olyan érzés, hogy valaki idegen erők kontrollja alatt áll), néha bizarr téveszmék sora, abnormális indulati állapot, a realitással való kapcsolat zavara, autizmus mutatkozik." (BNO-10) A tudat általában tiszta és az intellektuális képességek is megmaradnak. A megjelenése lehet hirtelen vagy lassú kezdetű.
A Parkinson-kór az idegrendszeri degeneratiók közé sorolt progresszív betegség. James Parkinson már 1817-ben leírta ezt a kórt (An Essay on the Shaking Palsy), ám okát csak az 1960-as években sikerült kideríteni. A középagyban található egy ún. substantia nigra (fekete állomány), mely terület Parkinson-kóros betegeknél elhalványul és elvékonyodik. A degeneratio következtében a striatumban dopaminhiány alakul ki. A dopamin mellett csökken a noradrenalin és a szerotonin mennyisége is és megnő az acetil-kolin mennyisége. Ezek a neurotranszmitterek olyan speciális ingerültátvivő anyagok, melyeket a neuronok arra használnak, hogy jeleket küldjenek egymásnak. Ha nem áll termelődik elegendő dopamin, az agy nem képes megfelelően irányítani és létrehozni a különböző mozgásokat. A Parkinson-kór alattomosan kezdődik, gyakran az első klinikai tünetek megjelenéséig a striatum elveszítheti dopamintartalmának 70%-át is. A Parkinson-kórban a substantia nigra degeneratiojának oka ismeretlen. Fontos elkülöníteni a Parkinson-syndromától(parkinzonizmus), a degeneratio itt is a substantia nigrában következik be, ám itt a károsító tényezők azonosíthatóak. Ilyenek például a kábítószerek, gyógyszerek, az agy strukturális károsodásai és fertőzések. Genetikai tényezők vizsgálata során a betegek 3-5%-ánál családi halmozódást észleltek. Magyarországon becslések szerint kb. 15-20.000 ember szenved Parkinson-kórban.
A cukorbetegség miatti magas vércukorszint végett a sejtekbe is több cukor jut, ám egy határ felett a túl sok cukrot a sejtek már nem képesek „feldolgozni" és szerkezetük, működésük károsodik. A szem ideghártyáján ezért először körülírt érfali kiöblösödések (aneurizmák) alakulnak ki, majd pedig a károsodás előrehaladásával új kóros falszerkezetű érképződések, vérzések, folyadékkilépések jönnek létre az erek, érfalak folyamatos gyengülése miatt. Az retina kisereinek károsodása (diabéteszes retinopátia) akár vaksághoz is vezethet, de a látás csökkenéséhez nagyobb valószínűséggel.
A lepra egy jellegzetes elváltozásokat okozó betegség, amelyre már a Bibliában is találunk utalásokat. Régebben nagy járványokat okozott, azonban ma már csak szórványosan fordul elő. Kórokozóját a Mycobacterium lepraet egy norvég orvos, Armauer Hansen fedezte fel egy beteg bőrelváltozásaiból. A M. leprae több okból is különleges baktérium. A tuberkulózis kórokozójának rokona, saválló, így csak egy speciális festéssel, a Ziehl-Neelsen festéssel mutatható ki. Igen lassan szaporodik (több nap alatt duplázódik meg, szemben azzal, hogy bizonyos baktériumok akár 40 perc alatt is osztódhatnak), ezért lappangási ideje akár több év, évtized is lehet. Szokványos táptalajon tenyészteni nem lehet, kizárólag egér talpában, illetve egy öves állatban, az armadillóban.
Sajnálatos módon a cukorbetegek körében a nem baleseti eredetű végtag amputáció 30-40-szeres a nem cukorbetegekhez képest. Ám Mi is az a diabéteszes láb??? Noss nem más mint a cukorbetegek lábán kialakuló esetleges károsodások összességére vonatkozó gyűjtőfogalom. Hátterében összetett kóroki hatások, tényezők állnak, mint például a kiserek (helyi keringés, mikrocirkuláció zavara), nagyerek (érelmeszesedés, arterioszklerózis) és\vagy az idegek károsodása (neuropátia), fertőzés. Következtében a láb bőre sérülékennyé válik, kiszárad, fokozódik a fertőzésre való hajlama, az ízületek megroggyannak, csökken a fájdalomérzet , a talpon és az ujjakon túlnyomás jön létre, bőrkeményedések keletkeznek, s ezek kifekélyesedést okoznak. A nagyér szűkület egyidejű fennállása esetén a folyamat gyakran a láb vagy a lábszár amputációjához vezethet.
A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Ez ma az egyik leggyakrabban diagnosztizált gyermekkori pszichiátriai kórkép. Mindamellett az egyik legvitatottabb is. Az óvodáskorban megjelenő problémák általában a szülői nyomást növelik, így még nehezebbé téve a beiskolázással és a neveléssel járó problémákat. A figyelemzavar tünetei nem kizárólagosak. Időnként mindenkinél megfigyelhetők. A figyelemzavarban szenvedőknél ezek intenzívebbek, tartósak és egyszerre több figyelhető meg.
Számtalan esetben bizonyították már, hogy a legtöbb betegség kialakulásában lelki tényezők játszanak szerepet. A természetgyógyászat holisztikus szemléletmódja szerint az egészséges ember testi-lelki-szellemi egyensúlyban van. Ha a lelkünk 'megbetegszik', megbomlik az egyensúlyi állapot és tünetek jelentkeznek. Fontos tehát a tüneteket megvizsgálni. Sokak számára egyszerűbb minden bajra valami orvosságot bevenni, de nem ártana tartani egy kis önismeretet; vajon nem-e kellene változtatni viselkedésünkön, felfogásunkon, gondolkodásmódunkon, életmódunkon. Hisz a megoldatlan problémák újból a felszínre fognak törni, tünetek széles skáláját felvonultatva. A betegségek lelki hátterének feltárásával, megértésével lehetőséget kapunk arra, hogy a gyógyulás útjára lépjünk.
Belépés
Látogatók
Oldalainkat 95 vendég és 0 tag böngészi
