Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Nem megfelelő anyai táplálkozás, a születési súly csökkenése

Ha az anya depressziója étvágytalansággal, súlyvesztéssel jár, az nagytív hatással lehet a magzat növekedésére. Az objektivitás szempontjából a testsúly helyett pontosabb a testömegindex-szel számolnunk. Az anya csökkent táplálékbevitele, és az egyoldalú táplálkozása megnövelhetik a születendő gyermek esélyét arra, hogy méhen belüli fejlődési rendellenessége (IUGR) legyen, majd alacsony születési súllyal jöjjön a világra.( Committee to Study the Prevention of Low Birthweight,1985)
A testtömeg - index egyszerűen kiszámítható, ha a testsúlyt kilogrammokban elosztjuk a testmagasság (méterben) négyzetével.
Mindamellett a nem megfelelő anyai táplálkozás és súlynövekedés a depresszió következtében különösen problémás lehet az alacsonyabb szociális rétegekben élő terheseknél.

Preeclampsia

A terhességi hypertonia a gravidák 5-10%-ában fordul elő, s jelenleg ez az anyai mortalitás egyik vezető oka. Emellett további súlyos anyai szövődmények (eclampsia, DIC, HELLP-syndroma) forrása is lehet. Annak ellenére, hogy a terhességi hypertonia klinikuma jól ismert, a kórkép pathogenesise mind a mai napig alig tisztázott. A terhesség alatti magasvérnyomás a koraszülés, a krónikus magzati distress, a méhenbelüli növekedési retardáció, a lepényleválás, valamint a méhenbelüli elhalás fokozott kockázatával jár. A hypertensiv kórállapotok jelentősen befolyásolják tehát a magzati morbiditást és mortalitást is. Az anyai és magzati szövődmények elkerülésében a minél korábbi felismerés (családorvosokkal való együttműködés!) és a megfelelő kezelés (antihypertensiv terápia, terhesség befejezése) a legfontosabb.
A terhesség alatt, hat óránál nagyobb időkülönbséggel mért, két alkalommal észlelt, 140/90 Hgmm-et maghaladó vérnyomásérték esetében beszélünk hypertoniáról. A magasvérnyomás diagnózisa akkor is felállítható, ha a szisztolés érték 30 Hgmm vagy nagyobb, a diasztolés pedig 15 Hgmm vagy nagyobb mértékű emelkedést mutat a nem terhes állapotban, vagy a terhesség első harmadában mért értékekhez képest.
Fajtái:Krónikus hypertonia
A magas vérnyomás a fogamzás előtt, vagy a terhesség első felében (20. hét előtt) kerül felismerésre, illetve a szülést követő 42. napon túl is fennáll. Szignifikáns fehérjeürítés (>=300mg/nap) nem kíséri. Lehet esszenciális vagy szekunder (renovascularis, renoparenchymás, endocrin, autoimmun, vagy érrendszerei betegségekhez táruló) hypertonia.

Gesztációs hypertonia (praeecclampsia, késői terhességi toxaemia)
A terhesség második felében fellépő hypertonia, amelyet szignifikáns fehérjeürítés (>=300mg/nap) kísér. Gyakran egyéb szervek működészavara (májfunkciós értékek emelkedése, hyperuricaemia, thrombocytopaenia, LDH emelkedés) észlelhető.

Krónikus hypertoniára rárakódott gesztációs hypertonia (rárakódásos praeecclampsia)
Korábban is fennálló hypertonia, vagy krónikus vesebetegség talaján kialakult praeecclampsia.

Átmeneti terhességi hypertonia
A terhesség harmadik trimeszterében, a szüléskor, illetve az azt követő 24 órában fellépő hypertonia, amely a szülést követő 10 napon belül megszűnik. Praeecclampsiás tünetek, kóros laborértékek nem kísérik. (Langmár és mtsai, 2005)
Finnországban készült felmérés szerint azon terhes nők közül, akik terhesség alatti depresszióban szenvedtek, azoknál gyakrabban jelentkeztek praeecclampsiás tünetek, mint a nemdepressziós terheséknél. (Odds ratio [OR] = 2.5; 95% confidence interval [CI] 1.1, 5.4) Az idősebb (>30 év) terhesek nőknél, akik depressziósak voltak még nagyobb eltérés mutatkozott (OR = 3.4; 95% CI 1.4, 7.1). Azoknál a betegeknék, ahol a depresszió bakteriális vaginózissal (BV) kombinálódik a veszély több mint ötszörös azokkal a terhesekkel szemben akiknek egyik rizikófaktorral sem rendelkeznek. (OR = 5.3; 95% CI 1.8, 15.0) ( Kurki T, Hiilesmaa V, Raitasalo R, et al, 2001)
Azonban egyes tanulmányokban nem találtak korrelációt depressziós kórképekkel. Mint egy, Egyesült Államokban élő alacsony keresetű terhes nők között végzett tanulmánynál. (Zuckerman B, Amaro H, Bauchner H, et al, 1989) Azomban ebben a tanulmányban, számos nőnél találunk a depresszió mellett olyan káros szokásokat, mint például a dohányzás. Érdekes módon a dohányzás több tanulmány szerint is protektív hatású a terhességi hypertóniákban. (Zhang J, Klebanoff MA, Levine RJ, et al, 1999; Conde-Agudelo A, Althabe F, Belizan JM, et al, 1999; Lindqvist PG, Marsal K, 1999) Mindenesetre a terhességi hypertónia a depressziós dohányzó nőknél való előfordulása nem tisztázott.
Akárhogyis nézzük a preeclapsia és a terhességi depresszió közötti összefüggést még csak kevés tanulmányban vizsgálták, ezért pillanatnyilag számottevő konklúziót nem vonlatunk le a témában. A terhességi toxémia szülészeti fontossága miatt további vizsgálatok lennének szükségesek az összefüggés tisztázásához.

A terhesgondozási protokoll nem megfelelő követése

A terhesgondozási protokoll célja az anyai és a magzati mortalitás és morbiditás csökkentése. A terhesgondozás magában foglalja a terhes nő egészségi állapotának és a fejlődő magzatnak ellenőrzését, nyomon követését, tanácsokkal történő ellátását, az anyaságra való felkészítést. Feladata a rizikócsoportba tartozó terhesek kiszűrése, és a megfelelő megelőzés alkalmazása. (Papp Z, 2002) A szülészet tankönyvből vett idézet is szemlélteti a terhesgondozás fontosságát az anya, a csecsemő és a társadalom szempontjából egyaránt. Nem is beszélve arról, hogy a gondozásra való eljárás anyagi juttatásokkkal is jár. Az anyasági támogatás a szülés után jár, de csak akkor, ha a terhesség alatt legalább négyszer megjelenik az anya a terhesgondozáson. Összege kötött (2002-ben 30 150 Ft), igényléséhez pedig a gyermek születési bizonyítványa mellett a terhesgondozást végző orvos igazolását is csatolni kell. Így akik a terhesség alatti depresszió miatt nem járnak a gondozásra duplán rosszul járnak. Ez fokozottan érvényes a rosszabb körülmények között élő anyákra.
Az Egyesült Államokban készült felmérés szerint a koraszülés relatív veszélye azon állapotos nők között, aki nem járt rendszeresen terhesgondozásra 2.8 szorosa a rendszeresen gondozásra járóéknak, mind az afrikai- és a kaukázusi amerikai terhes női populációban. Az afrikai- és a kaukázusi rasszba tartozó amerikai nők gyerekei, akik nem részesültek megfelelő terhesgondozásban a relatív kockázata a post-neonatális halálozásnak (gyermekágy utáni halálozás: a csecsemő életének 28. és 365. napja között bekövetkezett haláleset) 1,8 szorosa illetve 1,6 szorosa volt azoknak a csecsemőknek, akiknek édesanyja rendszeresen terhesgondozáson vett részt. .(Vintzileos A, Ananth CV, Smulian CV, et al, 2002)
A pszihiátriai diagnózis és a terhesgondozás összefüggéseit az Egyesült Államokban egy populáció alapú (popolation-based) tanulmányban vizsgálták, amiben több mint egymillió nő vett részt 1994 és 1995 között. A pszichiátriai státuszt az International Classification of Diseases, 9th Revision, Clinical Modification (ICD-9-CM) alapján állították fel és a kórházi zárójelentéseken is feltüntették. A tanulmány készítői a Californi Health Information for Policy Project (CHIPP) adatbázisából dolgoztak, ahol olyan nőket a kerestek, akiket pszichiátriai, vagy droghasználattal diagnosztizáltak, majd résztvettek a terhesgondozási protokollban. Az adatokat elemezték kor, iskolázottság, rassz, családi állapot, előző szülések száma, és a fizetés módja szerint. A tanulmány szerint a több mint egymillió nőből 15.329- nél találtak pszichiátriai diagnózist. Összehasonlítva ezen terhes nőket az ilyen diagnózissal nem rendelkezőekkel több mint háromszoros volt azoknak a száma, akik a meghatározott vizsgálatok kevesebb mint felére ment el. Még nagyobb volt az eltérés azt összehasonlítva, hogy a pre-natális gondozás mikor kezdődött el. A későn kezdett terhesgondozás a vizsgált betegcsoportban négy és félszerese volt a konrollcsoporthoz képest. .(Kelly RH, Danielsen B, Golding J, et al. 1999)A tanulmány hátránya, hogy külön nem tér ki a depresszióra, de azt figyelembevéve, hogy a depresszió a leggyakoribb pszichiátriai kórkép valószínűsíthető, hogy a vizsgált dignózisok nagy része depresszió, vagy depresszióra vezethető vissza.

Drog használat

Drognak tekinthetők azok az anyagok, amelyek a szervezetbe kerülve hatnak a központi idegrendszerre ez által megváltoztatva a személy hangulatát, gondolkodását, azt a módot, ahogyan a világot észleli. Ebből a definícióból kiderül, hogy a drogok közé nem csak az illegális szereket soroljuk. Annak ellenére így van ez, hogy a köznyelvben - helytelenül - többnyire csak az illegális szerek összefoglalására használják a drog kifejezést. Angol nyelvterületen a drog szót ennél szélesebb értelemben használják, így drognak szokás tekinteni mindazokat a kémiai anyagokat, amelyek a szervezetbe kerülve, annak működését megváltoztatják.
Az Amerikai Egyesült Államokban a terhesség alatt előforduló dohányzás, alkoholfogyasztás, és illegális kábítószerhasználat megközelítőleg 20,4%, 18,8% és 5,5%-ra tehető. (National Institutes of Health,1996) A droghasználat összefüggésbe hozható a terhes nők leki állapotával is. A következmények pedig nem csak a gyermekre, hanem a szülőre is meglehetősen veszélyesek.
Dohányzás: A nikotin, ami a dohányzás révén kerül be az anya szervezetébe: lecsökkenti a méh és a placenta vérellátását az erek összeszűkítése révén. A dohányzás másik mellékhatása a szénmonoxid bejutása a vérbe, amely tartósan kötődve a hemoglobinhoz, gátolja az oxigénfelvételt, s ezzel a magzat oxigénellátását. Végül a dohányzás révén cianid is jut a szervezetbe, amely kiüríti a szervezet B12 tartalékait, amely vitamin szükséges a magzat normális fejlődéséhez. A dohányzás felelős a spontán abortuszok 16%-áért. (Ness, R. B.; Grisso, J. A et al, 1999)
A hirtelen csecsemőhalál az amerikai népességben népcsoportonként változó volt, az indiánok közt 3 haláleset jutott ezer egészséges születésre, míg a spanyolajkúak és az ázsiaiak közt csak 0.8 haláleset jutott ezer egészséges születésre. Ez az arány Svédországban 0.9 volt. A dohányzás és a hirtelen csecsemőhalál közti kapcsolat akkor is erős maradt, ha figyelembe vették az anya korát és azt, hányadiknak született a gyermek. Azok az anyáknak, akik 1-9 szál cigarettát szívtak el a terhesség alatt naponta, 1.6-2.5-ször nagyobb eséllyel halt hirtelen csecsemőhalált gyermekük. Akik 10 vagy annál is több szálat szívtak naponta, azoknak 2.3-3.8-szor volt nagyobb az esélyük, hogy gyermekük hirtelen csecsemőhalált hal.( MacDorman MF és mtsi, 1997)
A várandós időszak alatti dohányzás egyéb következményei lehetnek még: a gyakoribb a magzati halálozás, vetélés, koraszülés, a magasabb szülés körüli halálozás is. A várandós időszak alatti dohányzás a születendő gyermek értelmi fogyatékosságának lehet az okozója. A szoptatás alatti dohányzás is károsítja a csecsemő egészségét!
Alkohol fogysztás: A terhesség során elfogyasztott szeszes ital a méhlepényen keresztül átjut a magzatba is. Az embrió mája azonban még képtelen az alkohol lebontására, emiatt szervezte visszafordíthatatlanul károsodik. A károsodás mértéke sok tényező függvénye: számít az elfogyasztott alkohol mennyisége (azonban már a csekély mértékben bejutott alkohol is okozhat károsodást!), a magzat kora és fejlettsége (az első három hónapban kritikus), továbbá az anya kora és anyagcseréje. Legsúlyosabb esetben az alkoholfogyasztás vetéléshez vezethet. Az ártalom jelentkezhet a méhen belüli fejlődés során is, ennek jelei már a születéskor nyilvánvalóak: az újszülött kis súllyal, arc-deformitásokkal érkezik. Enyhébb esetben csak később derül fény a károsodásra: az értelmi- vagy a mozgásfejlődés, a látás vagy hallás zavarai csecsemőkorban jelentkezhetnek, de előfordul, hogy csak iskoláskorban tűnnek fel a figyelem, a koncentráció, a tanulás és a viselkedés zavarai, a memória és az elvont gondolkodás képességének csökkenése.
Illegális kábítószer fogysztás: Korunk nagy prolémája az illegális kábítószerek fogysztása. Ezen kategóriába számos szer található szerteágazó hatással. Azomban egyben megegyeznek: befolyásolhatják a terhesség kimenetelét. Egyesek súlyos mentális- és testi retardációt okozhatnak, mások elvonási tüneteket idézhetnek elő a csecsemőnél is.
A pszichiátria betegségek és a drogok használata közötti összefüggést számos tanulmány taglalja.
Az Egyesült Államokban Kelly és munkatársai arra jöttek rá, hogy 8%-a a 186 vizsgált terhesnek szenvedett egyszerre pszichiátriai betegségben és volt „drogfüggő"(Kelly RH, Zatzick DF, Anders TF, 2001).
Egy finn tanulmányban pedig, ahol 391 terhes nőt vizsgáltak, kiderült, hogy az EDPS teszten 12 pontot elérő vagy meghaladó (depressziós), és egyben „drogfüggő" kismamák száma 6,4 % (Pajulo M et al. 2001).
Egy szintén az USA-ban végzett tanulmányban, ahol a kutatók 1014 rossz szociális helyzetben élő állapotos nőt vizsgáltak meg. Azt találták, hogy a korai terhességben előforduló depresszió (CES-D scores >/=16) szignifikánsan összefügg olyan önkárosító viselkedéssel, mint a dohányzás, az alkohol és kokain fogyasztás. (Zuckerman B, Amaro H, Bauchner H, et al, 1989)
Mivel a depresszió kiváltó tényezője lehet a legális- és illegális drogok használatának, ezért is fobtos lehet a depresszió mihamarabbi kiszűrése. Mivel ilyenkor magának a depressziónak a kezelése is csökkenteni fogja az abúzuspotenciált, ezzel is csökkentve a terheségi komplikációkat, és a fejlődési rendellenességek előfordulását.

Öngyilkosság

Az öngyilkosság az emberi élet talán legtragikusabb eseménye. Minden korban és kultúrában előfordul, bár eltérő gyakorisággal. A férfiak öngyilkossági halálozása mindig és mindenütt a világon két-háromszorosa a nőkének. Ugyanakkor, szemben a befejezett suicidiumokkal, az öngyilkossági kísérlet a nők körében jóval gyakoribb, ami viszont nem jelenti a szándék komolytalanságát, mivel a befejezett suicidiumot elkövetők 16-32%-ának már volt legalább egy öngyilkossági kísérlete. (Rihmer Z, Rutz W,1999)
Az öngyilkossági szándékról, és az öngyilkossági kísérletekről gyakorta számolnak be a depresszióban szenvedőknél. Mind a major depresszióban senyvedők, mind a depressziós szimptómákkal rendelkezők veszélyeztetettek. (Cuijpers P, Smit F, 2002) Az öngyilkossági- késztetések, és a kísérletek előfordulásáról a teljes populációban számos felmérés készült többek között: Az Egyesült Államokban, Kanadában, Puerto Ricoban, Franciaországban, Kelet- Németországban, Libanonban, Taiwanban, Koreában és Új-Zélandon. Ezen országokban készült felmérések összehasonlítása során az öngyilkossági késztetés nőknél a legkisebb a Libanoni Beirutban volt (2,9%),a legnagyobb a Új-Zélandon Christchurch városában. (14,8%) Az öngyilkossági kísérletek száma alacsonyabb, és kiegyensúlyozottabbnak mutatkozott a felmérésben részvevő országokat összehasonlítva. 1% (Beirut, Libanon) és 7% (Puerto Rico és Savigny, Franciaország) közötti értékeket mértek. (Weissman MM, Bland RC, Canino GJ, et al,1999)
Az öngyilkossági kísérletek és a sikeres öngyilkosságok száma jóval kisseb a terhesség és a post-partum periódus alatt, mint az teljes női populációban, azonban a halállal végződő kísérletek a post-partum halálozás 20%-áért felelősek. Az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok sokkal gyakoribbak, mint az öngyilkossági kísérletek, vagy az öngyilkosság. A felmérés szerint előfordulása a terhesség alatt és a postpartum periódusban 5%- és 14% között van. (Lindahl V,Pearson JL,Colpe L, 2005)
Összefoglalva azt lehet elmondani, hogy a terhesség protektív tényező az öngyilkossággal szemben. Azonban a terhesség alatti öngyilkossági kísérlet hiába egy ritka esemény, erre az alacsony kockázatú tényezőre is nagy figyelmet kell fordítanunk, hiszen nem egy élet, hanem kettő forog kockán. Az is aggodalomra ad okot, hogy öngyilkosság veszélye szignifikánsan emelkedettnek mutatkozott a depressziós terhes populációban (a fenti tanulmány szerint), és öngyilkosságot találták az egyik vezető halálozási oknak ezen populációban.

Hatások a terminusra

A deperesszió és egyéb pszichiátriai betegségek kihatása a terhesség kimenetelére sokrétűen vizsgált folyamat. Azonban az eddig rendelkezésünk álló információk közül sok ellentmondásos, és további átfogóbb vizsgálatok szükségesek ezen tézisek megerősítésere.
Mindenesetre a tanulmányok szporodó száma is felhívja a figyelmet a téma fontosságára. 1983-ban Steer és munkarársai jelentésükben arról számoltak be, hogy a 21 BDI pont feletti depressziós értékek háromszorosára növelik az alacsony születési súly (2500g alatt) és a koraszülés esélyét. (Steer RA, Scholl TO, Hediger ML, et al, 1992). Ezután több tanulmány is foglakozott a témával számos megerősítve a terhesség alatti depresszió és a terhesség kimenetele közötti összfüggést.
Ezután több tanulmány is felvetette az összfüggést a depresszió és a szülés befejezésének módjában. Ezen tanulmányok főleg a világrahozást (spontán szülés, Sectio Caesarea) és a szülés alatti fájdalom csillapítását vizsgálták. Egy kínai tanulmányban ahol 959 nőt vizsgáltak a 15-nél magasabb (BDI vel mért) pontot elérők körében a császármetszéses szülésbefejezés kérszerese volt a referencia csoporténak, csakúgy, mint azok száma, akik epidurális érzsételenítésssel szülték meg gyermeküket. (Chung TK, Lau TK, Yip AS, et al, 2001) Bármennyire is racionálisan hangzik a tanulmány eredménye (hiszen a depresszió talán egyik előidézője a szüléstől -, a szülés fájdalmától való félelem) voltak tanulmányok amik ezeket az eredményeket kétsébe vonták. Például egy másik az Egyesült Államokban végzett felmérés (1697 nő, CES-D >/=16) nem mutatott ki összefüggést a depresszió és a terhességbefejezés módja között. (Zuckerman B, Amaro H, Bauchner H, et al, 1989)

Postpartum Depresszió

A terhesség alatti depresszió kihatással lehet a szülés utáni időszakra is. Ennek legjellemzőbb megjelenése a postpartum depresszió. Egyes felmérések szerint a terhesség alatt depressziós nők egyharmada marad továbbra is depressziós. (Gotlib IH, Whiffen VE, Mount JH, et al, 1989)
Általánosságban szülést követő időszak pszichiátriai problémáit három fő kategóriába soroljuk (Pető Z., Fráter R, 1998):

Szülést követő lehangoltság (Postpartum blues): a szülő nők 50-85%-nál jelentkezik a szülést követő 1 héten belül. Az anyát érzelmi-gondolati szinten kétségek gyötrik, hogy gondos, jó anya lesz-e, hogyan tud egyidejűleg anya és önmaga is maradni. Átmeneti állapot, kezelést nem, de a környezet fokozott odafigyelését igényli. Fontos a család támogatása és együttérzése ebben az időszakban.
Szülés utáni (Postpartum/postnatalis) depresszió (PND): 10-20% -os gyakoriságú, sokszor fel nem ismert állapot. Tünettanást és indulását tekinteve hasonló lehet a postpartum szomorúsággal (blues) azonban spontán nem oldódik. Kezelés nélkül súlyos szövődményei is lehetnek. Korábbi szorongásos vagy depressziós probléma, vagy ennek előfordulása a családban növeli a kockázatát.
Súlyos pszichiátriai zavar (Postpartum pszichózis): ritka (0,1-0,2%), kezelés nélkül az anya és a gyermek élete is veszélybe kerülhet.

A három kórkép közül elsősorban az orvosi gyakorlatban a postpartum depresszióval kell foglalkoznunk gyakoribb előfordulása, és a postpartum blues-hoz képest nagyobb veszélye miatt, azonban a másik két kórkép szerepe sem elhanyagolható.

Egyéb hatások az anyára

A hangulatzavarok esetében kimutatható az immunrendszer funkciójának csökkenése (immunszuppreszió), ami számos betegségnek, fertőzésnek lehet kiváltó tényezője, nem is beszélve a daganatos betegségek gyakoribb előfordulásáról, ezzel veszélybe sodorva mind az anya, mind a magzat életét.
A természetes ölősejtek (NK) száma és működése is csökken az akut depressziós epizód alatt. Hjerl és mtsai bizonyították (több mint húszezer mellrákos nőn végeztek felmérést), hogy a dperesszió a daganatos betegség kimenetele szempontjából kedbezőtlen prognosztikai tényező. (Hjerl et al, 2003)

Szorongás, vagy depresszió esetén csökken az egyén fájdalomküszöbe is. Ez az anya alaphangulatát méginkább rontva egy circulus vitiosus-t indíthat el.

Hatások az újszülöttre

Sajnos keveset tudunk arról, hogy az újszülőttre mennyire tevődik át az anya depressziója. Az gondolják, hogy a deppresszió negatív hatásai már a méhen belül megmutatkoznak. A depressziós anyukák gyerekei is gyakran depresszió szerű tüneteket mutatnak (erős sírás, figyelem csökkenés, kevesebbet mozgás, abnormális válaszok). A depressziós anyák gyerekeinél emelkedett kortizol és noradrenalin szinteket, és csökkent dopamin szintet mértek a nem depressziós anyukák gyermekeihez képest. Valószínű, hogy a katekolamin szint változás felelős a csecsemők depressziószerű hangulatáért (Lundy et al. 1999).
Gitau és társai szerint a magzatban lévő cortizolnak 40-50 százaléka a placentán kerül át, az anyai szervezetből. Ezért valószínű, hogy a depresszió alatti emelkedett kortizol szint a magtzatba átjutva hatással van az újszülött viselkedésére is (Gitau et al,1998).
Zukermann és kollégái hasonló következtetésekre jutottak. Az újszülöttkori agy- és viselkedésifunkciókat vizsgáltak 1123 csecsemőnél. Az anyák magas CES-D értékei a terhesség alatt összefüggésbe hozhatók voltak a megszülettett 3 hónapos csecsemők erős sírásával. (Zukerman et al, 1990)
Ezek a méhen belül kialakuló emocionális hatások negatívan befolyásolják a csecsemők, illetve a gyermekek jövőbeli temperamentumát, és azt, hogy mennyire lesznek képesek uralkodni érzéseiken. Ezek később számos gyerekkori problémához is vezethetnek.