A TBC-t Mycobacterium tuberculosis és a Mycobacterium bovis okozzák, amelyek aerob, saválló, pálca alakú baktériumok, a lepra kórokozójának rokonai. Lassan szaporodnak ezért hosszú a lappangási idejük, nehéz tenyészteni őket, és ez megbonyolítja a diagnosztizálást is. A M. tuberculosis rezervoárja az ember, legtöbbször tüsszentéssel és köpettel terjed. Rendkívül ellenálló baktérium, beszáradt köpetben fél évig is megőrízheti fertőzőképességét. Nem minden fertőzés okoz betegséget, az esetek 90%-ban a fertőzőtt saját immunrendszere leküzdi a kórokozókat. A maradék 10%-ban a betegség 1-2 éven belül alakul ki. Legtöbbször a tüdőt, de nem ritka, hogy a veséket és a csontokat támadja meg a kór. A baktérium az ő elpusztítására küldött falósejteket, a makrofágokat fertőzi meg. Bekebelezés után a sejt nem tudja lebontani a baktériumot, így kiváló táptalajként szolgál a szaporodáshoz. Erős immunválasz esetén olyan nagy mennyiségű makrofág áramolhat a fertőzés helyére, hogy a baktériumokat teljesen elszigetelik, granulómát alakítanak ki. A sok makrofág sejtpusztulást okozhat, amelyet különleges megjelenése miatt sajtos nekrózisnak neveznek. A fertőzött falósejtek által a baktérium a szervezet bármely részébe képes eljutni.
A Mycobacterium bovisnak a tehén a természetes rezervoárja, fertőzött tehéntej okozhat megbetegedést. Ebben az esetben főleg a gyomor-bél traktust támadja meg a baktérium. Magyarországon ettől nem kell tartani, mivela a tehénállomány tuberkulózismentesítve van. Védőoltásként a M. bovis legyengített változatát kapjuk meg, ez a BCG vakcina, amelyet hazánkban kötelező beadatni. A tuberkulózis ellen csak részleges védettséget nyújt.
Tünetként fáradékonyság, rossz közérzet, fogyás, éjszakai izzadás, hosszabb ideig tartó hőemelkedés jelentkezik. Tüdő tbc esetén köhögés és véres köpet a jellemző. A kórt már ókori múmiákból is kimutatták, és az antibiotikumok felfedetése után nagy reményeket fűztek a betegség visszaszorításához. Sajnos az AIDS megjelenése, és rohamos terjedése maga után vonta a TBC-s esetek számának növekedését is, mivel az immunhiányos szervezet nem tud védekezni a kórokozóval szemben. A fejlődő országokban pedig a szegénység és az alacsony szociális színvonal gyorsítja meg a betegség terjedését.
Leghatékonyabban az INH nevű antibiotikummal lehet kezelni a tuberkulózist, de egyre több rezisztens baktériumtörzs jelenik meg, így ma már csak úgynevezett multidrog terápát lehet alkalmazni, amely során 4-5 antibiotikumot egyszerre kap a beteg. Az INH-ra rezisztens törzsekkel szemben hatásos lehet az ethambutol, valamint az első vonalas gyógyszerek közé tartozik még a rifampicin és a pirazinamid is. Ha ezek nem hatásosak,a másodvonalbeli szerek következnek (amikacin, ethionamid, cycloserin). A kezelés egy évig is eltarthat.
A WHO egyik fontos célkitűzése, hogy visszaszorítha a TBC-s megbetegedések számát, mivel jelenleg ez az egyik leggyakoribb fertőzésnek számít a világon. A fejlődő országokban a pénzhiány és az egészségügyi ellátás hiánya miatt évente mintegy 2 milló ember esik áldozatául a gyilkos kórnak.
Forrás: Orvosi Mikrobiológia: Gergely Lajos - Budapest, 2003