Mindannyian hallottunk különféle „káros/furcsa szokásokról", de sokszor nem tudtuk mi van a háttérben. Most összefoglalnám azokat a legfontosabb ún. impulzuskontroll zavarokat, melyeknek lehetnek pszichiátriai oldaluk is. Egyszerűen összefoglalva: A betegek képtelenek ellenállni a különféle - másokra és önmagára veszélyes - késztetéseknek, indíttatásoknak. Az „aktus" előtt egyre feszültebb. Majd ezután örömöt, kielégültséget érez. Viszont a cselekmény után megbánás és/vagy bűntudat jelentkezik. Nagyon nehéz pontosan diagnosztizálni azokat a cselekményeket, amelyek kórosak a környezetre. Ha ezek problémát jelentenek a mindennapi életben sürgősen szakemberhez kell fordulni.

Hajtépegetés (trichotillománia)

A betegség általában bőrgyógyászati eredetű, de a háttérben meghúzódhatnak egyéb pszichiátriai aspektusok is.

Általában e betegség gyakorisága az élet során 0,6%. 10-14 éves korban már elkezdődik, és a felnőttkorban általában a nőket érinti. Különös, hogy ezen emberek iskolai végzettsége kiemelkedően magas.

A leggyakoribb klinikai tünet az, hogy a hajszálaikat kitépik, annak ellenére, hogy ez jelentős mennyiségű hajvesztéssel jár. Többször fordul elő a mindennapi dolgok végzése közben (TV-nézés, tanulás, stb.) és akár a kopaszságig folytatódhat. A kitépés után csökken a feszültség, elégedettség érzése lép fel.  Nagyon sokan őszintén bevallják, hogy ők tudják, hogy ez nem helyes és nem is szép, de egyfajta kényszert/vágyat éreznek. A páciensek többsége a kitépett hajszálakat megnyalják, megeszik (trichophagia). Extrém esetekben a szemöldök és a szempillák kitépése is bekövetkezik.

Leggyakrabban depresszióval és kényszerbetegségekkel fordul elő. E betegség krónikus lefolyása ellenére jó és rossz epizódok követhetik egymást.

Terápiaként elsősorban viselkedésterápia javasolt, de a nagy potenciálú szetotonerg antidepresszívumok is hatékonyak.

Körömrágás (onychophagia)

Hasonló lefolyású a körömrágás is, mely a gyermekek egyötödét érinti. Ha a rágás súlyos formákat ölt, akkor egyértelműen kezelés javasolt.

Kóros játékszenvedély

Először is - félreértések elkerülése végett - nem mindenki beteg, aki pénzben játszik (kártyázik, lóverseny, casino, stb.), de vannak olyanok, akiket már ki is tiltottat e helyekről. Ők természetesen kezelésre szorulnak. Hazánkban egyre gyakoribb az e fajta „szenvedélyek".

Elsősorban férfiakra és családapákra jellemző, mindamellett sokszor társul alkohol- és droghasználattal is.

Azoknak a férfiaknak, akik ezt a szórakozást választják, azoknak a kockázat megítélésük zavart szenved. „Hisznek a biztos szisztémában." Minden játék előtt furcsa - olykor gyermeki - érdeklődés, izgalom jellemzi őket. A játék közben soka „transzba esésről" számoltak be. Szinte minden esetben - a játék befejeztével - bűnbánat alakult ki.

Az ebben szenvedők egy „ördögi kör" részesei, hiszen addig akarnak/fognak játszani, míg vissza nem nyerik az el nem vesztett dolgokat (akár a családi értékeket is felteszik). A késztetések leküzdése után, azonban  - akár évek múlva is - fennáll a visszatérés veszélye.

A mindennapi életben előbb-utóbb problémák jelentkeznek. Önmaga ellen fordít mindenkit a társadalmi kapcsolatokban tapasztalt idegi/szellemi/érzelmi állapot miatt. A családi és a munkahelyi környezet rosszalló pillantásai ellenére a páciens mindent félretesz a játék hatalmának érzéséért. (Egyes esetekben törvénytelen tetteket is elkövetnek az adósságuk leküzdése érdekében.)

A gyógyító terápia - az alkoholfüggőségben szenvedőkhöz hasonlóan - nagyon nehéz. Hasonlóan anonim csoportok, specifikus antidepresszánsok ill. kommunikáció.

Kleptománia

Természetesen nem az „tolvajokat" érintő folyamatot értjük ez alatt. Ebben a betegségben szenvedőket nem érdeklik az ellopott tárgyak értéke, ára. Csak az átmeneti örömérzésért hajtják végre, mely ismétlődően rájuk tőr. A páciensek nem antiszociális természetűek, de természetesen ennek ellenére megbánják cselekedetüket. Mindegyikük tisztában van a jogi következményekkel.

Itt megemlíthetjük a kényszeres vásárlást is, mely sokak szerint csak hétköznapi dolog. Igen, de ezek az emberek olyan szinten viszik túlzásba, hogy már a családi kapcsolatok is tönkremennek, hatalmas adósságokat és értelmetlenül kifizetett cikkeket halmoznak fel.

Mindkét betegség nőknél fordul elő gyakrabban. Terápiaként antidepresszánsokat javasolnak a szakemberek.

Pirománia

Az ebben szenvedő emberek tudatában vannak annak, hogy gyújtogatnak, sőt azt szándékosan teszik. Ez nekik örömet, kielégülést okoz. Sajnos - általában - nagy anyagi károkat okoznak, de sohasem bosszúból vagy bűncselekmény nyomainak eltüntetési szándékából. Sokak szerint a „tűz" hátterében különböző szexuális zavarok állnak, a szexualitás szimbólumainak megjelenítése. Pszichoanalitikus terápiát kell alkalmazni az esetek többségében.

Intermittáló kompulzív zavar

Egy mondatban megfogalmazva: az agresszív késztetések feletti kontroll, ismétlődő elvesztése során kialakult agresszívabb magatartás a jellemző. Nem antiszociális személyiségzavarról beszélünk.  Különös módon nem függ össze alkohol- vagy droghasználattal. Főleg a 18-30 éves férfiakat érinti, akiknek terápiás kezelése nehézkes. Általában kombinálják a gyógyszer- és a pszichoterápiát.

A pszichiátria magyar kézikönyve, Szerk.: Füredi J., Németh A., Tariska P., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2003, Harmadik kiadás

Psychiatric Illness Associated With Criminality

The Merck Manual Online Medical Library