Tartalomjegyzék
Az előfordulási gyakoriság, prevalencia 1%. Nincs különbség a nemek közötti megoszlásban. A férfiakra a korábbi, a nőkre a későbbi betegségkezdet a jellemző. A páciensek 90%-a 15-55 év közötti. A szkizofrén páciensek 10%-a öngyilkos, 50%-a kábítószer fogyasztó. A fiatal kor, depressziós tünetek és a felsőfokú képzettség rizikófaktor, hiszen ezek a körülmények nehezítik a betegség elfogadását.
Klinikai tünetek:
A szkizofrénia olyan krónikus betegség, mely különböző fázisokon megy keresztül, bár ezek tartama és jellege eltérhet. A bevezető szakban szubklinikus tünetek léphetnek fel: szokatlan gondolatok, ingerlékenység, percepciós zavarok, visszavonultság. A középső fázisban a tünetek előfordulhatnak alkalomszerűen vagy folyamatosan. A késői szakaszban a kórkép megadott sémát vehet fel, a károsodás stabilizálódhat.
A tüneteket feloszthatjuk négy kategóriába: pozitív, szétesési, negatív, kognitív. A pozitív tüneteket a normális funkciók túlzott vagy eltorzult jelenléte jellemzi. Ide tartozik a hallucináció, befolyásoltság érzése. A negatív tünetekre a normális működések csökkenése vagy elvesztése a jellemző. A szemkontaktus zavara, a beszéd és mimika elszegényesedése, figyelemzavar tartozik ide. Szétesési tünet a gondolkodászavar és a furcsa viselkedés, kognitív tünet az információ feldolgozási hiba.
A tünetek megjelenése után 5 évvel előfordul a szociális életmódban és a társadalmi kapcsolatokban egy negatív völgy, melynek hatására a páciens kevésbé fog törődni önmagával.
A szkizofréniának 6 alcsoportja ismert:
- Dezorganizált típus (elszegényedett, oda nem illő válasz, szétesett gondolkodás, furcsa mosolygás, vigyor, grimasz, téveszmék nem rendszerezettek)
- Kataton típus (pszichomotoros zavar, aktivitásfokozódás, izgatott nyugtalanság, vegetatív funkciók felborulása)
- Paranoid típus (üldöztetéses vagy nagyzásos téveszmék, akusztikus hallucinációk)
- Differenciálatlan típus
- Egyszerű típus (szociális funkciók és teljesítmény hanyatlása)
- Reziduális típus (feltétele egy aktív pszichotikus szakasz)
A diagnózis az anamnézis, a panszok és a tünetek értékelése során alakul ki. Több a szkizofréniával rokon elmebetegség létezik: téveszmés zavar, szkizotipiás zavar, rövid pszichotikus zavar, paranoid zavarok, akut és indukált paranoid zavarok, szkizoaffektív zavarok.
A kezelés általános célja, hogy a csökkentsük a pszichotikus tüneteket, megelőzzük az epizódok visszatérését. Így elősegíthetjük a jobb életkörülményeket is. Antipszichotikus szereket, rehabilitációt és pszichoterápiát alkalmazható.
Forrás:
MSD orvosi kézikönyv - Diagnózis és terápia, Főszerk.: Mark H. Beers, MD, Melania Kiadó Kft., Budapest, 2009, Harmadik magyar kiadás