Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar (ADHD) neurológiai természetű fejlődési rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység, gyenge impulzuskontroll. Ez ma az egyik leggyakrabban diagnosztizált gyermekkori pszichiátriai kórkép. Mindamellett az egyik legvitatottabb is. Az óvodáskorban megjelenő problémák általában a szülői nyomást növelik, így még nehezebbé téve a beiskolázással és a neveléssel járó problémákat. A figyelemzavar tünetei nem kizárólagosak. Időnként mindenkinél megfigyelhetők. A figyelemzavarban szenvedőknél ezek intenzívebbek, tartósak és egyszerre több figyelhető meg.

Az okok között leginkább genetikai okokat említenek, de sokkal valószínűbb a genetikai és környezeti hatások együttese. Más, nem-genetikai eredetű esetben a betegség oka az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása, aktív vagy passzív dohányzása, magas ólomszint a szervezetében, a koraszülöttség, alacsony testtömeg születéskor, az agy prefrontális (homloki) részének sérülése születéskor.

Figyelemzavar. A betegség vezető tünete a figyelmi funkciók zavara. Az érintett gyerekek nem tudnak kitartóan egy dologra koncentrálni, apró, lényegtelen dolgok is könnyen elterelik a figyelmüket. A csapongó figyelem következménye, hogy cselekedeteik is szertelenebbek, célszerűtlenek, változékonyak kortársaikhoz képest. Eredeti terveiktől, feladataiktól könnyen elterelhetőek, ezért egy idő után már maguk is kerülik a jelentősebb koncentrációt igénylő feladatokat.

Hiperaktivitás. Másik fontos alaptünet a hiperaktivitás. Folyamatosan nyüzsögnek, "izegnek-mozognak", nyugtalanok, többnyire fegyelmezetlenek, impulzívak. A szociális normákat képtelenek betartani, nem tudnak várni, mások mondandójába vágnak, sokat beszélnek spontán is, ilyenkor túl hangosak, összességében nehezen kezelhetőek. Érzelmileg többnyire labilisak, gyakoriak a dühkitörések, a beilleszkedési problémák miatt a közösség gyakran kirekeszti őket, ez önértékelési problémákhoz vezethet, mely végül öngerjesztő folyamatként tovább rontja a tüneteket.

Impulzivitás: Valamit rögtön akarnak megszerezni vagy megtenni.

Hiperaktivitás esetén pl. a szenzoros területek nagyon aktívak, de az ingerszelekcióért felelős területek elégtelenül működnek. Ez az elégtelen működés idővel jelentősen normalizálódhat spontán módon is, a nemi éréssel párhuzamosan. Az agyi struktúrák érése tehát nagy szerepet játszik a hiperaktivitás csökkenésében. Ez az érés elő is segíthető speciálisan erre kidolgozott mozgásos fejlesztő terápiákkal.

Teendők:

Egyben biztosak lehetünk: a szülőn múlik, hogy milyen nevelési módszerrel- jutalmazással, büntetéssel, megbeszéléssel él-e adott helyzetben.

A sport nélkülözhetetlen esetükben. Fejlődik mozgáskészségük, figyelmük, kitartásuk, megküzdő képességük. Nehéz elviselni a gyerek állandó ellenállását a szabályokkal szemben, de ki kell tartani mellettük. Helytelen megoldani a feladatot helyette, de magára hagyni sem szabad addig, amíg meg nem értette, mi a feladat. Egyszerűen, röviden és érthetően mondjuk el, mit várunk tőle, a hosszú magyarázat összezavarja. Konfliktus esetén, ha nagyon izgatottá vált, nem érdemes elemezni a történteket, inkább célszerű olyan környezetbe áthelyezni, ahol könnyebben megnyugszik (pl. szobájába, egyedül). (A betegség általában megmarad felnőttkorban is, de erről talán egy másik cikkben. )

A terápia a betegség súlyosságától, a gyermek életkorától, a környezet toleranciájától is függ. Enyhébb esetekben elegendő lehet a szülők, pedagógusok felkészítése, esetleg speciális képzést nyújtó iskola választása, illetve a gyermek viselkedés-tréningje, szociális készségeinek fejlesztése. Súlyos esetekben, szakember által elsőként választandó szerek a pszichostimulánsok (metilfenidát, dextroamfetamin). Erre a kezelésre a beteg körülbelül kétharmada jól reagál, hatásuk a figyelmi funkciók javításának köszönhető. A BMJ legfrissebb számában megjelent tanulmány szerint a tartósítószer- és színezékmentes étrend része lehetne a hiperaktív gyermekek kezelésének.

„A hiperaktivitás jelenség, abban az értelemben, ahogy manapság használjuk, egy téves elképzelés terméke, amelyet 1957-ben írtak le először betegségként. Természetesen előtte is létezett a hiperaktív viselkedésforma, csak ezt egész egyszerűen nem tartották kórosnak." (Dr. Matthew Smith)

Források:

Wikipedia - Figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar

Paul H.Wender The hyperactive child, adolescent and adult c. 1987-ben megjelent 3. kibővített kiadásának (Published in the United States by Oxford Univerity)

A hiperaktív gyermek,serdülő és felnőtt figyelemzavar egy egész életen át c. 1993-ban kiadott magyar fodításának 2. kiadása (Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest,1997)

Trouble in Mind magyarul Pszichátriai kórképek címmel sugárzott ismeretterjesző film ADHD c. részének felhasználásával.