Pszichiátriai zavarok - Top 10

A napokban olvastam arról, hogy nemrégiben felvetődött az amerikai szakorvosok körében a Mentális Betegségek Diagnosztikája és Statisztikai Kézikönyvének (DSM) átdolgozása. Ennek folyamán úgy gondoltam, hogy mögé nézhetnénk azoknak a betegségeknek, melyek az újkorban kaptak nagyobb jelentőséget. Ezeknek régebben nem tulajdonítottak olyan nagy szerepet, hiszen nem álltak olyan diagnosztikus lehetőségek a szakemberek kezében, mint ma.  Mindamellett a mai nyugati medicina térnyerésének, fejlődésének és eszméjének egyik következménye, hogy nagy figyelmet fordít minden rendellenes folyamatra, és ezeket terápiásan kezeli, megnevezi. Ennek előnyeit, hátrányait mindenki le tudja szűrni.

Hisztéria

Hippokratész óta ismert fogalom. A XIX. században hívták először betegségnek, melynek kialakulásában pszichés traumák és állapotok játszanak szerepet. Úgy hitték, hogy a bizonyos érzelmi dolgokra mutatott szokatlan tudatelborulások, érzelmi görcsök, bénulások a hisztériás tünetek részei. Később a tudattalan fogalom bevezetésével választ kaptak arra, hogy bizonyos hatásokra néhány tudatos viselkedés elválik fiziológiás működésétől. Freud ezt a féle disszociációt az elfojtás szóval magyarázta, melynek hatására a pszichés erő az érzelmi tartalmat leválasztja a tudatos működéstől.

A hisztéria szó szerinti értelmezése, mint disszociatív tünethalmaz jelenik meg. Ma már a disszociatív tünetcsoportok része, és a BNO-10 (DSM-III úgyszintén) szerint a hivatalos definíció így hangzik: „A disszociatív tünet az identitás, az emlékezet, a tudati állapot, a környezetpercepció normálisan integratív működésének a zavara vagy megváltozása." Ez azt jelenti, hogy valamilyen külső körülménytől vagy belső feszüléstől - nem tudatos módszerekkel - az egyén megvédi saját magát.

Tudnunk kell azonban, hogy e csoport közt szerepelnek más pszichiátriai zavarok, így a hagyományos hisztériás krónikus neurózist a szomatoform zavarok közé sorolják.  (Napjainkban - sajnos - a pszichiátriai betegségek kategorizálása a legnehezebb orvosi feladat, bár ezt néha az orvostársadalom vívja ki magának.) Ezért észlelhetjük, hogy a páciens klinikai tünetei közt olyan testi panaszok vannak, melyeknek kiváltó okai néha megfejthetetlenek. Két emésztőszervi, egy szexuális és egy pszeudoneurológiai fájdalomterület szerepel a tünetek között, bár szervi megbetegedés ritkán fordul elő. Érdekes megfigyelés, hogy a nemek aránya eltolt a nők irányában, 5:1.

Végül mit is tehetünk? Még az orvosok is nehéz helyzetben vannak, de talán a legelfogadottabb dolgok közt szerepel a panaszok meghallgatása, elfogadása. A szenvedő felet meg kell érteni, el kell fogadni, szociális kapcsolatokra kell buzdítani.

Felnőtt figyelemhiányos hiperaktivitási zavar

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavarrról általánosabban már írtam: itt el lehet olvasni (Személyesen hozzátenném az előző cikkhez, hogy nem biztos, hogy az „izgő-mozgó" gyermekekre rá kellene húzni a hiperaktivitás zavar nevű modern betegséget. Megjegyezném, hogy ezt régebben neveléssel oldották meg a szülők, nem pedig pszichostimulánsokkal.)

Ekkor leginkább a gyermekkorban előforduló zavarokról, okokról, tünetekről írtam, de most megpróbálom mindezt kiegészíteni a felnőttekre is.

Úgy hinnénk, hogy a gyermekkori tünetek felnőttkorra eltűnnek, ám ez nem így van. Magyarországon nem jellemző, hogy sokszor felismerik a felnőttkori tüneteket. (Ezért forrásként, alanyként az amerikai népességet jelölöm meg.)

Felnőttkorban általában úgy kezdődik az egész, hogy nem tud valamit megcsinálni az egyén, képtelen bizonyos feladatok elvégzésére. Az illető nem figyel, mikor közvetlenül hozzá beszélnek, könnyen kerül, zaklatott állapotba vagy nehezen tudja kivárni a sorát. Kiemelten a mindennapi teendőkben (zuhanyozás, felöltözés, étel elkészítése, stb.), a munkahelyi és a személyes kapcsolatok terén okoz problémát a figyelemzavar. Különös, hogy kétszer gyakoribb férfiakban.

A kiváltó okok között szerepelnek genetikai, agyi-neurológiai funkció zavar, de még az is, hogy fiatalkorban az édesanyánk káros szokásai (drog, cigaretta) miatt már gyermekkorunkban kialakultak a tüneteink. Mégis a teendők nagyon hasonlóak a fiatalkori zavarokban leírtakhoz. A különféle pszichostimulánsok és kognitív terápiák mellett erősíteni kell a figyelmet, önfegyelemre kell törekedni. A legfontosabb feladatok közt szerepel a család felkészítése is, mivel ezek a tünetek általában csak akkor tűnnek el véglegesen ha megfelelően szervezzük és segítjük hozzátartozónk életét. Példaként: legyen mindennek állandó helye, legyen beosztva a hét minden napja, stb.

Az alábbi angol nyelvű tesztet kitöltve mi is megtudhatjuk, hogy szenvedünk-e ebben a betegségben. Természetesen a szakorvos véleményét ez nem helyettesíti! A teszt eléréséhez katt!

Gyermekkori bipoláris zavar

A gyermekkori pszichiátriai betegségekről a későbbiekben tervezek egy 2 részes cikket, hiszen olyan széles spektrummal rendelkezik az ebbe a körbe tartozó zavarok, amely túllépné az erre szánt keretet.

Természetesen amint elkészültek ide is belinkelem és innen is elérhetőek lesznek!