Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A legnagyobb mélyagyi stimulációval végzett kutatás szerint a Parkinson-kóros betegek, akik agyába pacemaker jellegű szerkezet van építve, négy órával többet töltenek naponta remegés és önkéntelen mozdulatok nélkül, mint csak gyógyszerek segítségével. Mélyagyi stimuláció során, a mozgás koordinációért felelős substantia nigrát ingerlik elektródok segítségével.

Ennek ellenére a mélyagyi stimuláció számos komoly veszéllyel is jár, úgymint a fertőzés a rendkívül bonyolult műtéti eljárás miatt, olvasható a nemrég megjelent Journal of the American Medical Association nevű folyóiratban.

„Ez valóban agyműtét és ezt mindenkinek át kell gondolnia" - mondta Dr. David Charles a Vanderbilt Egyetemről, aki nem vett részt a kutatásban. Mindemellett, tette hozzá, a legtöbb probléma, mely a kutatás során felmerült épp a műtét miatt jelentkezett, de legtöbbjük hat hónapon belül megoldódott.

Az eddigi eredmények biztatóak, monda, majd hozzátette, hogy az előzetes kutatások feltételezték annak lehetőségét, hogy sokkal komolyabb dolgokat is okozhat a mélyagyi stimuláció, mint például depressziót és öngyilkosságra való hajlamot.

Mélyagyi stimuláció során, elektródák közvetítik az elektromos impulzusokat a substantia nigra számára, mely egy sarló alakú terület az agy középpontjában, mely a mozgásokat felügyeli és koordinálja. Parkinson-kóros betegek esetén, az ezen a területen található dopamin-termelő idegsejtek pusztulnak el, remegést, merevséget, lassult mozgást és a koordinációs képességek romlását okozva.

A kilencvenes évek végén bemutatott mélyagyi stimuláció egyre inkább elfogadottá válik, az ilyen betegek kezelésére. A legtöbb kutatás nem vezetett biztos eredményre a kezelés jótékony illetve káros hatásaival kapcsolatban, a kizárólag gyógyszeres kezeléshez hasonlítva.

Az új kutatást Ph.D. Frances Weaver vezette, kétszázötvenöt véletlenszerűen kiválasztott Parkinsonos mélyagyi stimulációval vagy egyéb módon kezelt beteget. A betegek negyede hetven évnél idősebb volt.

Hat hónappal a kezelés után, a mélyagyi stimulációban részesült betegek napi, kb. 4,6 órával több mozgási problémától mentes állapotról számoltak be, míg a kontrollcsoport esetében ilyen nem volt. Összességében a mélyagyi stimulációval kezelt betegek 71%-ánál jelentkezett javulás a motoros funkciókban, míg a gyógyszeres kezelés esetén ez az arány csak 32%-ot tett ki.

„Ez óriási, mi több, megegyezik azzal amit a többi kutatás is alátámasztott" - mondta Charles. „Ez egy nagyméretű kutatás, mely több központban, rengeteg beteggel és nagyon szigorú keretek közt folyik."

Mindent összevetve azonban, a mélyagyi stimulációval kezelt betegek esetében a műtétet követő komplikációk valószínűsége, így fertőzések, idegrendszeri rendellenességek, pszichiátriai tünetek jelentkezése nagyobb. A páciensek 10%-ánál fejlődött ki fertőzés, egy páciens pedig meghalt. Komoly visszaesések is előfordultak hat hónappal a műtét után.

Gyakrabban jelentkezett ezeknél a pácienseknél depresszió, zavarodottság és szorongás, bár ezek a változások csak az esetek egy csekély hányadában jelentkeztek, mondták Weaver és kollégái, és nem tisztázott még milyen hatással voltak a betegekre.

A műtéti eljárás rendkívül összetett, jegyezte meg Weaver: elsőként a betegek agyába kell beültetni az elektródákat, míg azok ébren vannak, hogy az orvosok folyamatosan tudják ellenőrizni a különböző agyterületek megérintését kísérő hatásokat, biztosítva ezzel, hogy az elektróda végül a megfelelő helyre kerül. Ezután a páciensek átesnek egy műtéten, mely során beültetik a pacemakert, általában a mellkasba. Ezt a műtétet teljes altatásban végzik. Amennyiben a beteg megfertőződik, a készüléket ki kell venni és újat kell beültetni.

Az a tény, hogy a felmérés relatíve sok hetven év feletti embert magába foglalt, hozzájárulhatott a káros események jelentkezéséhez, magyarázta Weaver. Ennek ellenére az előnyök, melyek az idősebb betegekre ugyanúgy állnak, mint a fiatalabbakra, rendkívül jó hírnek számítanak, mondta Charles. Bárki, aki mélyagyi stimulációt fontolgat, tisztában kell, legyen a kockázatokkal és mindenképp beszélje meg és mérlegelje orvosával együtt, hogy a műtét előnyei meghaladnák-e a ritka, de nem elhanyagolható mellékhatásokat és veszélyeket, javasolta Weaver.

Több mint egymillió ember szenved Parkinson kórban az Egyesült Államokban, és évente újabb ötvenezer esetet diagnosztizálnak. Michael J. Fox színész, talán a legismertebb személy aki ebben a kórban szenved, őt 1991-ben diagnosztizálták.

1998-ban Fox thalamotomiának nevezett agyműtéten esett át, mely során az agy egy kis részét károsítják. Ez az eljárás hasonló hatással rendelkezik, mint a mélyagyi stimuláció, azzal a különbséggel, hogy ez a kezelés nem visszavonható. A mélyagyi stimuláció, amennyiben szükséges megszakítható.

Több mint harmincötezer mélyagyi stimulációs eljárást végeztek el eddig világszerte, és már kutatják a kezelés lehetséges felhasználásának lehetőségét depresszió és egyéb neurológiai kórképek kezelésére.