Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

• prosztata gyulladása (prostatitis)
• prosztata hyperplasia (a prosztata jóindulatú megnagyobbodása)
• prosztatarák (prosztata carcinoma).

A prosztatarák kialakulásának oka még nem teljesen ismert, de feltételeznek genetikai és környezeti tényezőket egyaránt, illetve jelentőséget tulajdonítanak az időskori hormonális változásoknak is. Megfigyelték, hogy a daganatos sejtek növekedését segítik az androgén hormonok (ebbe a csoportba tartozik a here által termelt tesztoszteron is).

A prosztatarák három úton terjedhet tovább:
1. közvetlen átterjedéssel (pl. az ondóhólyagra és a húgyhólyagra)
2. a vér útján (általában a csontokba ad áttétet, ezért késői panasz lehet a csontfájdalom)
3. nyirokerek útján (a regionális nyirokcsomókba)

A daganat kiterjedése alapján négy stádiumot (A, B, C, D) határoznak meg, ami egyben a várható kimenetelt és a kezelést is meghatározza:
• A: tünetmentes állapot
• B: a prosztata már tapinthatóan megnagyobbodott, de húgyúti tünetek és áttétképzés még nincs
• C: közeli áttét van (általában az ondóhólyagban), húgyúti tünetek vannak
• D: távoli áttét van (nyirokcsomó, belső szervek, csont) a húgyúti tünetek mellett csontfájdalom (pl. hátfájás) is jellemző

A húgyúti tünetek a következőek lehetnek:
• Fájdalmas vizelés (dysuria)
• Vizelet visszatartás és emiatt kialakuló húgyúti fertőzések
• Gyenge vagy akadozó vizelet sugár
• Vér megjelenése a vizeletben vagy az ondóban
• Gyakori vizelés, különösen éjjel
• Nehezen induló vizelés
Mivel ezek a tünetek nem csak a prosztatarákra jellemzőek, hanem bármely más prosztata megnagyobbodással járó kórképben jelen lehetnek, további vizsgálatokkal kell a diagnózist megerősíteni:

• Rectalis digitalis vizsgálat: az orvos a végbélen keresztül tapintja ki a prosztatát• Transzrectalis ultrahang vizsgálat
• Tűbiopszia (mintavétel a prosztatából egy vékony tű segítségével)
• Röntgen vizsgálat és radioaktív izotópos csontszcintigráfia a csontmetastasisok vizsgálatára
• Laboratóriumi vizsgálatok ( PSA, PSAP)

PSA: Prosztata Specifikus Antigén. Ez a glikoprotein normálisan is termelődik a prosztatában, de daganat esetén a szintje növekszik a tumor növekedésével egyetemben. Ez azonban nem specifikus, mert szintje más kórfolyamatokban illetve idősebb korban is emelkedett. Normál szintről ezért nehéz beszélni, de a legtöbben a 4 ng/ml értéket tekintik a határnak. Az e fölötti érték már fokozott kockázatot jelent, a 100 ng/ml feletti érték pedig majdnem mindig olyan állapotot jelez, amelyben a daganat már áttétet is képzett.

PSAP: Prosztatikus savanyú foszfatáz. mielőtt a PSA elterjedt volna ezt a markert használták, manapság inkább az előbbit részesítik előnyben.

 

A prosztatarák kezelésére több lehetőség van:
• Hormonális kezelés: mivel megállapították, hogy a prosztata daganatos sejtjei androgén hormonok jelenlétében gyorsabban nőnek, arra kell törekedni a kezelés során, hogy az androgén hormonok szintjét csökkentsék. Ez elérhető gonadotropin releasing hormon agonistákkal, vagy ösztrogén adásával, amely csökkenti a tesztoszteron termelődését.
• Sebészi kezelés: az androgén szint csökkentése elérhető drasztikusan, a herék eltávolításával (de ekkor a legkorszerűbb eljárások esetén is 10% esély van impotencia kialakulására). Ezt a terápiás beavatkozást nyirokcsomó áttétek meglétekor nem szokták javasolni. Ha a daganat nem törte át a tokot, a prosztata is eltávolítható, de szövődménye azonos lehet az előbbivel.
• Radioterápia (általában A és B stádiumú betegeknél végzik, a várható kimenetel a legtöbb ilyen beavatkozás után bíztató)

 

Korai stádiumban felismerve, mint minden daganatos betegség a prosztatarák is jobban kezelhető és a gyógyulási esélyek is jelentősen jobbak. A megelőzés érdekében ezért az érintett korcsoportnak (50 év) érdemes rendszeresen részt vennie urológiai kivizsgáláson.