Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A prosztatarák Európában és az USA-ban a férfiak leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú betegsége. Addig ritkán vannak tünetek, amíg nem alakul ki a húgycső elzáródása, beszűkülése. A kórismét a rectalis digitalis vizsgálati lelet, vagy a prostataspecifikus antigén eredménye veti fel, és a biopsia erősíti meg. A kórjóslat a legtöbb beteg számára nagyon jó, különösen akkor, ha a folyamat helyi kiterjedésű. Több férfi hal meg prostatarákkal együtt, mint amiatt. Kezelése prostatectomiával (a prosztata sebészi eltávolítása), irradiációval (a prosztata besugárzása) történik, egyes idős betegek esetében azonban csupán rendszeres megfigyelést végzünk.

Az estetek több mint 75%-át 65 év feletti férfiakban találják. 70 év felett a férfiak 50%-ában észlelhető. Az élet minden évtizedében fokozatosan nő az előfordulási gyakorisága. A feketebőrűek veszélyeztetettsége a legnagyobb. Kialakulásában mind környezeti, mind genetikai tényezők szerepet játszanak. A genetikai tényezők szerepét támasztja alá az a tény is, miszerint a azokban a férfiakban sokkal gyakoribb a prostatarák előfordulása, akik családjában ez a megbetegedés már előfordult. A prosztatarák nem fordul elő olyan férfiakban, akiket a pubertás előtt kasztráltak. Progressziója az androgéntermelés sebészi, vagy gyógyszeres megszüntetésével, illetve a testosteron hatásának gátlásával (antiandrogének) lassítható, átmenetileg megállítható. Az androgénhiány mellett az osestrogen szintén gátolja kialakulását és növkedését. Ezek a tények azt igazolják, hogy az androgéneknek, azok metabolitjainak vagy az androgének és más hormonok közötti egyensúly felbomlásának szerepe kell, hogy legyen a prosztatarák kifejlődésében, tehát hormonfüggő daganatról beszélhetünk. A prosztata diagnosztikájában a rectalis digitalis vizsgálat (prosztata végbényíláson keresztül történő vizsgálata), a rectalis UH-vizsgálat, továbbá a prosztataspecifikus antigén (PSA) szérumszintje meghatározó. A biopsia támasztja alá a végső diagnózist. Ezt leginkább végbélen kesresztüli ultrahang vezérelte tűbiopszia felhasználásával végzik. A legtöbb esetet a rectalis vizsgálattal, vagy PSA méréssel végzett szűréssel mutatják ki, és ezt 50 év felett gyakran évente ismétlik. Néha a prosztatarákot véletlenül diagnosztizálják olyan szövetben, melyet jóindulatú prosztatamegnagyobbodás műtéte során távolítottak el. Betapintásos vizsgálat során kőkemény tapintatú sokszor fájdalmatlan beszűrődés, vagy göb jelezheti a prostatarákot, de gyakran normális lelet is előfordulhat. Előbbi eset carcinomára utal, de ezt el kell különíteni a prosztatagyulladástól, prostatakőtől, illetve a mirigyszövet egyéb elváltozásaitól. Az ily módon felfedezett prosztatarák jellemzően nagy, és több, mint 50%-uk túlterjed a tokon. Az elváltozás a prostata állomány perifériás részében keletkezik, fokozatosan növekszik. Amíg a szerven belül helyezkedik el, úgy gyökeres műtéttel gyógyulás érhető el. Ha ez nem történik meg, úgy további növekedés esetén ráterjed az ondóhólyagokra, a hugyhólyag alapjára és az egész egyetlen kőkemény daganattömeggé változik, majd szélesen beszűrve környezetét inoperábilissá válik. Metastasist nyirokerek útján a kismedencei nyirokcsomókba és a véráram útján a csontokba úton ad. Előrehaladott állapotban vérszegénység, gyengeség, sápadtság, étvágytalanság, fogyás, csontfájdalmak, hydronephrosis, uraemia, tumoros súlyvesztés észlelhető. PSA serumszintjének vizsgálata során 50 éves kor felett a legalább 4ng/ml-es szintet tekintik hagyományosan a biopszia javallatának.

A prosztatarák általában lassan progrediál, és addig ritkán okoz tüneteket, míg előrehaladottá nem válik. Utóbbi esetben haematuria (véres vizelet) és hólyagkiáramlási obstructio okozta tünetek (erőlködve ürürítés, nehezen induló vizelet, gyenge, vagy meg-megakadó vizeletsugár, incomplett hólyag-kiürítés érzése, vizelés utáni vizeletcsepegés stb.) jelentkezhetnek. A tünetek hasonlóak a prosztatamegnagyobbodás tüneteihez. Csontfájdalom a csontáttét következménye lehet - keresztcsonti és vesetáji fájdalmak, olykor ischiasos panaszok (gyakran a medencében, a bordákban, vagy csigolyatestekben) . Megesik ,hogy a prosztatarák első tünete egy spontán combtörés, székelési ingerek csak a baj későbbi szakaszában jelentkeznek. Néha haematospermia (véres ondó) hívja fel a figyelmet a lappangó kórra.