Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

Embolusnak nevezzük az olyan idegentestet (zsír, szövetdarab, magzatvíz, gombatelep, levegő stb.), mely a véráramlás útján tovasodródik. Amikor az idegentest egy nála kisebb keresztmetszetű érbe kerül, akkor ott megakad, és elzárja a vér útját. Így alakul ki az embolia.

A tüdőartériát ellátó erek elzáródása okozza a tüdőembóliát, ami az egyik leggyakoribb szív-érrendszeri betegség.

Trombózis során valahol az érrendszerben vérrög (trombus) képződik a vér kóros alvadékonysága miatt. A vérrög kialakulásának hátterében számos betegség állhat, de okozhatja örökletes tényező is, ezért a trombózis mindig körültekintő kivizsgálás igényel. A mélyvénás trombózis és a tüdőembolia tulajdonképpen ugyanannak a betegségnek két különböző megjelenési formája. Ezeket összefoglaló néven a vénás tromboembóliának nevezzük. A tüdőembólia általában mélyvénás trombózis szövődménye. Az esetek háromnegyede mélyvénás trombózis és mintegy harmada tüdőembólia (1).

Atüdőembolia rizikófaktorai megegyeznek a mély vénás trombózis rizikófaktoraival (lásd: A mélyvénás trombózis tünetei és kezelése c. cikket).

Hajlamosító tényezők csoportosítása:

- a vér pangása: immobilizáció, bénulás, krónikus vénás pangás, kongesztív szívelégtelenség, stb.

- érfalkárosodás: baleset, törések, műtét, stb.

- véralvadási zavar: protein-C és -S-hiány, antitrombin III-hiány, a fibrin- és plazminogén rendellenességei, hiperlipidémia, fogamzásgátlók szedése stb.

- időskor, dohányzás, policitémia, homociszteinémia, daganatos betegségek.

Miközben a vérrög növekszik, fennáll annak a lehetősége, hogy belőle kisebb-nagyobb darabok leszakadjanak. A leszakadt vérrögöt (embolust) ezután a véráram tovább sodorja, egészen addig, amíg átfér az ereken. Az alsó végtagi mélyvénából a vér a szív felé áramlik. Az itt szállított vérrög bejut a szívbe (előbb a jobb pitvarba, majd a jobb kamrába), és onnan a még mindig tág lumenű tüdőartériába kerül. A tüdő fő verőere aztán kisebb erekre oszlik, míg végül a vérrög egy kis érben elakad.

A tüdőembolia ünetei:

köhögés, köhécselés, hirtelen jelentkező, éles mellkasi fájdalom, fulladás, légszomj, gyors légvételek, szapora szívverés, véres köpet

Nagyon egyszerű lenne a tüdőembólia felismerése, ha minden esetben így történne. A felsoroltak közül gyakran azonban csak néhány van jelen, ezért szükséges hangsúlyozni, hogy minden aggasztó állapot észlelésekor a helyszínen tartózkodóknak mentőt kell hívnia.

A kórkép súlyosságát az embolus mérete, és az elzárt ér nagysága határozza meg. Így fordulhat elő, hogy kis embólusok észrevétlenek maradnak, míg más esetekben életveszélyes állapot alakul ki.

Mivel az embolus forrása általában az alsó végtagi mélyvéna, ezért mélyvénás trombózis gyanúja esetén (a lábszár duzzadt, piros és meleg) az érintett végtagot nem szabad mozgatni, mert ez elősegítheti a vérrög leszakadását. Embóliaforrás lehet még bármelyik kismedencei véna, és a véna cava inferior.

Azonnali orvosi kivizsgálás indokolt!

Figyelem! Másik embóliaforrás lehet a szív. Ugyanis, ha a szív bal pitvara valamely okból kitágul, és renyhén, vagy egyáltalán nem húzódik össze (pitvarremegés), akkor falán vérrög keletkezhet. Az innen leszakadt vérrög azonban nem a tüdő felé (kisvérkör) fog sodródni, hanem a nagyvérkörben szállítódik és artériás embóliát okozhat. Kialakulhat így agyembólia, végtagi- vagy hasi érelzáródás, szívinfarktus, veseinfarktus stb.

A tüdőembólia diagnózisa sokszor nehéz.

A kórházi kivizsgálás akkor is indokolt, ha pl. a mentő kiérkezését követően a beteg panaszai elmúlnak, vagy nagyon enyhék voltak, hiszen ebben az esetben is választ kell adnunk arra, hogy mi okozta a múló rosszullétet! A diagnózis azért fontos minden enyhe esetben is, mert a tüdőembólia jelzi, hogy valahol a betegnek vénás trombózisa van. A szakszerű kezeléssel pedig későbbi - esetleg súlyos - embóliákat előzhetünk meg.

Szükséges vizsgálatok: gyors betegvizsgálatot követően, rendszerint vérvételre (D-dimer meghatározás, vérkép stb.) és EKG-vizsgálatra kerül sor, melyet különböző képalkotó vizsgálatok (mellkas röntgen, szcintigráfia=izotópos keringésvizsgálat, szükség esetén CT) követnek. Fontos a vér oxigén és szén-dioxid tartalmának mérése.

A kezelésnek minél korábban meg kell kezdődnie.

A tüdőembólia kezelése gyógyszerek adását teszi szükségessé. Enyhébb esetekben alvadásgátló gyógyszereket adnak, súlyosabb esetekben pedig olyan anyagokat, melyek képesek a vérrög feloldására. Az időben végzett vérrögoldással a legsúlyosabb formák is meggyógyíthatók.

Az alvadásgátlók szedése gyakran hónapokig, néha a beteg élete végéig szükséges és állandó laboratóriumi ellenőrzést kíván. Mindemellett az alapbetegség gyógyítása további teendőket igényel.

A trombózishajlam szűrése

A trombozishajlam szűrésével Szűrővizsgálatok végzése indokolt, amennyiben a trombózis:

• -  fiatal korban,
• -  családban halmozottan,
• -  vagy szokatlan helyen alakult ki.

Mindenképp szükség van a szűrővizsgálatok elvégzésére nőknél fogamzásgátló szedése előtt, vagy ismeretlen okú vetélést követően!

Nem lehet eléggé hangsúlyozni az egészséges életmód kialakításának fontosságát. A vénás trombózis kialakulásában az életmódnak fontos szerepe van, tehát itt is alkalmazhatóak az elvek, melyeket „A szív-, és érrendszeri betegségek megelőzése" c. cikkünkben olvashatnak. A rendszeres mozgás, az elhízás megelőzése ugyanolyan kívánatos, mint az orvosi tevékenység, melyet az embólia megelőzése érdekében ma már - különösen a sebészeti osztályokon - rendszeresen alkalmaznak. Ez a minél korábbi felkeltésből (például műtét után, szülés után), a lábak mechanikus mozgatásából, mozgásképteleneknél mechanikus pumpa alkalmazásából, operáció alatti és utáni gyógyszeres megelőzésből áll.

Felhasznált irodalom:

Pfliegler G. A vénás tromboembolia epidemiológiája és kóroktana. A trhrombophilia szűrése. Családorvosi Fórum 2005; 9:7-11.

Gerd Herold: Belgyógyászat; 5. átdolgozott kiadás (2004)