Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

A betegség kialakulásában szerepet játszó rizikófaktorok a következők: női nem, fehér rassz, alacsony BMI, korai menopausa, késői menarchae, hypogonadismus, pozitív családi anamnézis, dohányzás, alkoholfogyasztás, foszfátdús üdítők fogyasztása, csökkent kalcium- és D-vitamin ellátottság, mozgásszegény életmód. A befolyásolható kockázati tényezők a betegnevelés fontosságát hangsúlyozzák. Régóta ismert a hosszútávú per os szteroidterápia csonttömegre gyakorolt kedvezőtlen hatása, ugyanakkor az allergiásoknál rutinszerűen alkalmazott inhalációs szteroid-készítmények vonatkozásában ez továbbra is kérdéses. A kórelőzmény alapos ismerete nélkülözhetetlen a diagnózis felállításához, mivel a csontritkulás valamilyen alapbetegséghez társulhat (szekunder osteoporosis). A csontrendszeri elváltozások hátterében meglehetősen gyakran igazolható hyperparathyreosis, melynek mindenképpen fel kell merülnie hypercalcaemia, és recidiváló vesekövesség észlelésekor. Erre jellegzetes röntgen-lelet a metacarpusokra lokalizált, kortikális réteget érintő subperiostalis rezorpció.

Az etiológia tisztázásához, és a differenciál-diagnosztikai problémák megoldásához radiológiai-, és laborvizsgálatok végzése szükséges. Natív röntgenfelvételen 20-30%-os állományvesztés válik láthatóvá. A porotikus csigolyatest áttűnő, finom, hosszanti csíkozottsággal, szklerotikus zárólemezekkel. Alakjának megváltozása klasszikus osteoporotikus markernek tekinthető, gyakori a háti-, ágyéki szakaszon, és a dorsolumbalis átmenetnél. Mindez a klinikai gyakorlatban jelenleg érvényben lévő Genant-féle kritériumrendszer szerint értékelendő. Magyar kutatók szerint hazánkban a csigolya deformitás férfiaknál és nőknél megközelítőleg azonos gyakorisággal fordul elő, mintegy 550.000 embert érint. Ez magasabb, mint az európai átlag [2].

A csontanyagcsere-betegségek diagnózisa a mindennapi gyakorlatban az ásványi csonttömeg denzitometriás meghatározására épül. Fizikai alapja, hogy a csonton áthaladó gamma-fotonok elnyelődése arányos az útjukba eső kalciumsók mennyiségével. A mért csontsűrűséget (BMD, g/cm²) az egészséges fiatalok átlagértékéhez, a csúcs-csonttömeghez kell hasonlítani, és a különbséget a fiatal populáció normálértékének szórásában (SD) kifejezni: ez a T-score. Egy másik megközelítésben a kornak és nemnek megfelelő átlagértéktől való eltérést fejezzük ki, szintén standard deviációban: ez a Z-score.

A WHO által javasolt beosztást követve egészséges csonttömegről beszélünk -1 SD fölött; a T-score -1 és -2,5 közötti értéke esetén osteopeniáról; míg -2,5 alatti T-score esetén határozottan csökkent csonttömegről nyilatkozhatunk. Ezen küszöbértékek önmagukban annak jelzései, hogy metabolikus osteopathia áll fenn. Tükrözik a calcipenia mértékét, és a csonttörés várható kockázatát, de a pontos diagnózis csak további vizsgálatok után lehetséges.

A csonttömeg-mérés mellett egyre nagyobb igény van a csontminőség jellemzésére. Jó lehetőséget kínál erre a kvantitatív ultrahangvizsgálat (QUS), és a kvantitatív computer tomografia (QCT), melyek jelenlegi alkalmazása a klinikai kutatásokban elfogadott.

• 1. Poór Gy, Kiss Cs, Lunt M, Reeve J. (1998) Prevalence of osteoporosis in older Hungarian females and males. Osteoporos Int. 8(l3):21.
• 2. Poór G, Kiss C, Szilágyi M, Mituszova M, O'Neill TW, Felsenberg D, Silman AJ.. (1997) A csigolyadeformitás prevalenciája hazánkban. Az Európai Vertebrális Osteoporosis Study. Orv Hetil. 138(42):2647-2652.