gitA gyulladásos bélbetegségeknek (IBD) 2 megjelenési formája ismert. Ide tartozik a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa, melyekre jellemző a gyomor-bél rendszer szakaszainak elhúzódó gyulladása. A betegségek lefolyása hullámzó, ami azt jelenti, hogy a panaszmentes szakaszokat újra és újra megjelenő tünetek szakítják meg (ún. shubokban jelentkeznek). Súlyosságuk igencsak változatos, vannak enyhe, kezelésre jól reagáló formák, de súlyos, szövődményes, végzetes kimenetelű esetek is. Közös jellemzőjük, hogy kialakulásuk oka sokrétű, de még nem igazán ismert. Annyi bizonyos, hogy genetikai, mikrobiológiai és immunológiai faktorok is szerepet játszanak a gyulladás létrejöttében.

A genetikai fogékonyság azt jelenti, hogy azok az emberek, akik bizonyos géneket örököltek, nagyobb hajlamot mutatnak a betegség iránt. Emiatt figyelhető meg, hogy egyes családokban nagyobb gyakorisággal, halmozottan fordul elő a Crohn és a colitis. Az immunológiai és mikrobiális elemek együttesen vesznek részt a betegség létrejöttében. Normálisan a szervezetünk védelmi rendszere, az immunrendszer, azon dolgozik, hogy a különböző káros elemeket, pl. baktériumokat, vírusokat, idegen anyagokat eltávolítsa a szervezetből. Ez a folyamat a gyulladás, melynek során a véráramból az immunrendszer sejtjei (limfociták, makrofágok,...) kilépnek a szövetekbe, és különböző anyagokat, enzimeket fognak termelni azért, hogy a kórokozókat elpusztítsák. Ezek az anyagok azonban a szervezet saját sejtjeit is tönkre teszik. Ennél fogva, ha a gyulladásos folyamatok tartósan fennállnak, a szövetek kiterjedt pusztulásával kell számolnunk.

Pontosan ez történik a gyulladásos bélbetegségek esetén is. A belekben normálisan is jelen lévő baktériumokra és a táplálékkal elfogyasztott idegen anyagokra a bélfalban lévő immunsejtek valamilyen ismeretlen ok miatt túl hevesen reagálnak, így a bél nyálkahártyáját, vagy akár az egész bélfalat is károsíthatják. Ezen kívül környezeti faktorok szerepe is feltételezhető az IBD kialakulásában és lefolyásában. A stressz, idegesség a betegség súlyosbodását, tünetek kialakulását válthatja ki. Érdekes módon a dohányzással kapcsolatos megfigyelések azt mutatják, hogy míg a cigaretta a Crohn-betegségnél a kórkép rosszabodásához vezet, colitis ulcerosaban a tünetek enyhülését okozhatja.

 

 


Az első fejezetben a Crohn-betegségről lesz szó részletesebben.
A Crohn-betegség (morbus Crohn) nevét a kór felfedezőinek egyikéről kapta. Előfordulása a 20-30-as éveikben járó fiatal felnőtteknél a leggyakoribb, de a kezeltek között sajnos akár 10 éven aluliak is elfordulnak. 100 ezer ember közül átlagosan 6 szenved Crohn-betegségben. Gyakorlatilag a gyomor-bél rendszer bármely szakasza érintett lehet, típusos azonban a terminalis ileum (a vékonybélnek a vékonybél-vastagbél átmenetnél található szakasza) érintett. Innen ráterjedhet a vastagbél kezdeti részére, a vakbélre is (cecum). A végbél önálló gyulladása a colitis ulcerosaval ellentétben itt ritkán figyelhető meg. A gyulladásra jellemző a szakaszos megjenenés: gyulladt és ép bélrészletek váltják egymást (skip lesions).
Kezdetben a nyálkahártya vérbősége, vörös elszíneződés, kifekélyesedés jellemző. A fekélyek később összefolynak, ún. utcakőszerű rajzolatot adva a bélnek. A folyamat előrehaladtával a fekélyek és a gyulladás a bélfalat annak teljes vastagságában elérik, és gyulladásos göbök (granulómák) alakulnak ki, a környező nyirokcsomók megduzzadhatnak. A bél az immunsejtek pusztító enzimeivel szemben regenerálni próbálja önmagát, fala megvastagszik, merevvé, csőszerűvé válik, benne kötőszöveti rostok képződnek. A gyulladás elhúzódásával emiatt a bél ürege folyamatosan szűkül, így benne az emésztett táplálék, illetve a képződő széklet mozgása akadályozott lesz. Kezelés nélkül, illetve terápiára nem reagáló esetekben súlyos szövődmények alakulhatnak ki. Ilyenek:

fistula_msolata
- Sipoly járatok (fistulák) képződése: a gyulladás a bélfalról a környező szervekre is ráterjed, és egy abnormális járat alakul ki két szerv között. Pl. a vékonybélből a vastagbélbe, a belekből a bőrfelszínre, húgyutakba, hüvelybe nyíló járat. Gyakori a végbélnyílás körüli bőrfelszínre nyíló sipoly, és a végbélrepedés (fissura ani).


- Perforáció, tályog: a bélfal átlyukad, a béltartalom kijut a hasüregbe, itt tályog képződhet, vagy kiterjedt hashártyagyulladás jöhet létre.


- Bélelzáródás (ileus): a bél ürege annyira beszűkül, hogy a béltartalom nem képes rajta átjutni, ez a bélműködés teljes leállásához vezethet.

 


A tünetek attól függhetnek, hogy a betegség a gyomor-bél rendszer mely szakaszaira terjed rá. A száj és a nyelőcső érintettsége esetén fájdalmas sebek, fekélyek, nyelési nehezítettség, „félrenyelés" léphetnek fel. Az alsóbb szakaszok betegségére hányinger, hányás, étkezés után fellépő görcsös hasi fájdalom, székrekedés vagy hasmenés, láz utalhatnak.
Leggyakrabban a véres hasmenés, fájdalom és testtömeg vesztés hármasa figyelhető meg. A folyamatos vérvesztés miatt gyakran fellép vérszegénység (anaemia) is. A hasfalra, vagy a végbélnyílás köré nyíló sipolyokon keresztül béltartalom vagy egyéb váladék ürül a test felszínére.

A fizikai leletek és a beteg panaszai alapján pontrendszerek segítenek a betegség aktuális állapotát meghatározni. Ilyenek a Crohn's Disease Activity Index (CDAI) illetve az egyszerűbb Harvey Bradshaw Index.

Mindkét gyulladásos bélbetegség esetén megfigyelhetünk ún. extraintestinalis tüneteket. Ezek olyan tünetek, amelyek a gyomor-bél rendszeren kíEnodosum2_msolatavül jelentkeznek. Érintett lehet pl. a bőr, melyen fájdalmas, lilás csomók (ún. erythema nodosum, leggyakrabban a lábszáron) jelenhetnek meg. A szem gyulladása során égő, viszkető érzés, fokozott erezettség figyelhető meg. Ízületi gyulladás előfordulhat a gerinc és a medence ízületeiben, de a végtagok kisebb-nagyobb ízületeinek fájdalma is megfigyelhető. A már említett sipoly járatok betörhetnek a vizeletelvezető rendszerbe, vagy egyéb kismedencei képletekbe. A sipolyokon keresztül baktériumokkal szennyezett széklet kerülhet az érintett szervbe, gyulladást okozva ezzel. A Crohn-betegségben használt gyógyszerek a májsejtek pusztulását okozhatják, vagy epekőképződést idézhetnek elő. Ritkább szövődmény a fokozott trombózishajlam, és az ebből eredő embolia.

A diagnózis felállításához különböző eszközös beavatkozások és képalkotó eljárások szükségesek. A vérvizsgálat során jelenleg speciális eltérést nem tapasztalunk, a gyulladás általános jelei mellett csökkent vörösvértest szám figyelhető meg. A sovány betegnél esetleg a hasfalon át is láthatóak lehetnek a felerősödött bélmozgások, melyek próbálják a megrekedt béltartalmat átpasszírozni a szűkült szakaszokon. A gyulladás helyén tapintható lehet a fájdalmas, megvastagodott bélrészlet.

colonoscopia_msolataA diagnózis felállításhoz mindenképpen szükséges vastagbéltükrözés, és a vele egy időben elvégzett szöveti mintavétel (biopszia). A képalkotó eljárások, mint az UH, MR, CT, röntgen, és ezek kontrasztanyagos változatai nélkülözhetetlenek mind a diagnózishoz, mind pedig a betegség követéséhez.




Széklettenyésztés szükséges a bakteriális fertőzések kizárására. Sokszor jelent nehézséget a Crohn-betegség és a colitis ulcerosa elkülönítése, ezt legtöbbször csak a szövettani elemzés során tudjuk megtenni (esetleg korai stádiumokban még akkor sem). Az ileitis terminalis miatt fellépő jobb alhasi fájdalom gyakran utánozza vakbélgyulladás képét.

A Crohn-betegség kezelése során nem a kiváltó okot kezeljük (mivel azt nem ismerjük), hanem a tüneteket próbáljuk megszüntetni, célunk a gyulladás csillapítása. Alapvetően tehát gyógyszeres terápiát alkalmazunk, a sebészi kezelésnek a szövődményes eseteknél van létjogosultsága, végleges gyógyulást azonban egyiktől sem várhatunk. A gyógyszeres terápia célja az immunválasz csökkentése. A terápia részei a nem szteroid (sulfasalazin) és szteroid gyulladáscsökkentők (dexamethason - Medrol). A gyorsan osztódó sejtek - mint amilyenek az immunsejtek is - osztódásának gátlására immunszupresszív szereket alkalmazunk. Ilyenek többek között az azathioprin vagy a methotrexat. Ezek a szerek nem specifikusak, sok mellékhatást okoznak, ezért mindig a lehető legkisebb dózisban adjuk őket. A bél baktérium flórájának csökkentésére fel nem szívódó antibiotikumokat alkalmazunk. Súlyos esetben ún. biológiai terápia - egy gyulladásos faktor, a TNF alfa elleni antitest adása - indokolt.

Műtétre kerül sor, ha a kiterjedt gyulladás a bélfal átlyukasztásával tályogot, vagy hashártyagyulladást okoz. Szintén sebészi terápiát igényel a bél üregének hegesedés miatti elzáródása, és a különböző panaszt okozó, gyógyszeres terápiára nem záródó sipolyok, masszív vérzések is.

stoma_msolataA sebészi kezelés során fontos, hogy nem a teljes gyulladt, hanem csak a szövődményt okozó bélszakaszt szabad eltávolítani! Néha sor kerülhet úgynevezett enterocutan stoma képzésére is. Ennek lényege, hogy a belet a hasfalra szájaztatjuk, a béltartalom átmenetileg egy speciális hasfalra ragasztható ún. stomazsákba ürül. Ilyenkor a stoma utáni bélszakaszba nem jut le a béltartalom, így a gyulladás enyhül, és a frissen behelyezett bélvarratokat is védjük. Szerencsés esetben néhány hónap múlva egy következő operációval a bél folytonosságát újra helyreállíthatjuk, ez azonban sajnos nem mindig sikerül.


Források: Gaál Csaba: Sebészet, Tulassay Zsolt: A belgyógyászat alapjai