Beteg Network - Egészség és Életmód Portál

3.0 Beta

tomeg

Világszerte a leggyakoribb funkciózavart okozó mentális zavarok közé tartoznak a fóbiák és egyéb szorongásos betegségek. Igaz, hogy pszichológiai okait e betegségeknek még nem sikerült teljesen felkutatni, de hatékonyan tudjuk őket kezelni számos gyógyszerrel és terápiával. Így a következményeket meg tudjuk akadályozni. A pácienseket súlyos, állandó szorongás vagy félelemérzet jellemzi, pszichózis vagy súlyos hangulati változás nélkül. Az elsősorban szorongásos zavarok kezelésére használt benzodiazepinek a világ leggyakrabban használt gyógyszerei. Ezek nem megfelelő használata súlyos következményekkel járhat. Ezen alkalommal a legfontosabb szorongásos betegségeket vesszük végig.

panikbetegseg

Elsőként a "Pánikbetegség - avagy mitől kell félnünk?" c. cikkel kezdenénk, melyben bővebb információt kaphatunk a pánikzavarról.

A következőkben a fóbiás zavarok hosszan tartó, nem magyarázható, intenzív félelemmel járó csoportjait vesszük végig. Általános (agarofóbia, szociális fóbia) és specifikus osztályba sorolják. Közös tulajdonság, hogy kiváltó okuk ismeretlen. A félelem, szorongást eredményez.

Az

agarofóbiában

szenvedő páciensek félnek a nyílt terektől. Előfordulhat pánikzavar nélkül is, de az meg is előzheti. Szorong attól, hogy valamely helyzetből, helységből nem juthat ki. Amennyiben nincs segítség szorongásérzés alakul ki.

Fiatalkorban kezdődik és a nemek szerinti megoszlás is hasonló. A kezelés folyamata hasonló a pánikbetegségével, hiszen sokszor előfordulhat mindkét betegség. A klinikai gyógyulás sok időt vehet igénybe, viszont ha nincs megfelelő kezelés, akkor a személy életminősége nagymértékben leromolhat, szociálisan izolálódhat. A betegség odáig fajulhat, hogy az ember nem hagyja el a házát.

Az esetek előfordulhatnak például repülőgépen, a moziban vagy pénztárnál való sorban állás közben, tömegközlekedéssel való utazás közben.

A diagnózis legfontosabb eleme az előzmények helyes és teljes ismerete. A kezelés részeként használhatnak gyógyszeres- ill. pszichoterápiát.

A

szociális fóbiában

szenvedő személy fél és szorong bizonyos szereplési és társadalmi helyzetektől. A páciens ilyenkor fél, hogy kínos vagy megalázó helyzetbe kerül, így elkerüli ezeket. Viszont felismerik az indokolatlan és túlzó szorongást, amelyek ezután sem enyhülnek. A szerepléssel járó izzadás, remegés, elpirulás miatt aggódnak a legtöbbször. A helyszínek, helyek között lehetnek: nyilvános fürdő, színház, hangszeren való zenélés, de e szociális szituációk végtelenek lehetnek.

A szorongás vagy „lámpaláz" mindenkivel előfordulhat, ezért csak akkor beszélhetünk szociális fóbiáról, ha a mindennapi életünket akadályozza a félelemérzet. Ha a társadalmi, szociális, szubjektív kapcsolatainkat lehetetlenné teszi az állandó szorongás forduljunk szakemberhez. A kezelésben modern antidepresszánsokat és pszichoterápiát alkalmaznak.


arachnofbia

A

specifikus („egyszerű") fóbiák

közé sorolunk minden olyan túlzott és irracionális, ennek ellenére állandó és ismétlődő félelmet, amely egyes konkrét tárgyaktól vagy helyzetektől támad, beleértve az ezektől való szembesülés puszta lehetőségét. Ekkor akár heves szorongás, pánikroham is kialakulhat. Akkor beszélhetünk betegségről, ha már a mindennapi életünket akadályozzák ezek. A következőkben felsorolok néhány jellemző csoportot:

 

- állatokkal szembeni fóbia

- természeti környezettel szembeni fóbia

- vérrel szembeni fóbia

- különféle szituációkkal szembeni fóbia

Egyéb:

- androfóbia (férfiaktól)

- ginofóbia (nőktől)

- logofóbia (beszédtől)

- nekrofóbia (halottaktól)

- triszkaidekafóbia (a 13. számtól)

- nüktofóbia (éjszakától)

- claustrofóbia (zárt helyektől)

- künofóbia (kutyáktól)

- arachnofóbia (pókoktól)

- ochlofóbia (tömegtől)

- keraunofóbia (mennydörgéstől)

- blennofóbia (nyálkás dolgoktól)

és még rengeteg dolog van, mely sok ember életét megnehezíti.

Szinte azt mondhatjuk, hogy mindenkinek van valamilyen fóbiája, így nemhiába, a leggyakoribb mentális zavarok közé tartozik. Főleg gyermek vagy serdülő korban kezdődik, akár hullámokban is jelentkezhet. Sokszor több évtizeden át fennáll és meglehetettleníti az ember életét. A kezelés alapját a relaxáció, a magatartásterápia és a kognitív terápia jelenti.

 


Harmadik nagyobb csoportként a

generalizát szorongást

lehet említeni, melyet állandó, krónikus szorongás jellemez. Ekkor nem fordulnak elő a pánik, a fóbia vagy kényszeres zavarok egyéb jelei. A klinikai tünetek között szerepel az állandó motoros hiperaktivitás (nyugtalanság, remegés), vegetatív hiperaktivitás, félelem, szorongás, gyenge koncentrálás, alvászavar, szétszórtság, ingerlékenység, türelmetlenség.

A generalizált szorongás zavart számos esemény és azok miatti túlzott, szinte mindennapos szorongás és aggodalom jellemzi, mely 6 hónapnál tovább áll fenn. A fenti tünetek közül legalább egyszerre 3 kell, hogy fennálljon. A tünetekkel járó állandó szorongás a mindennapi életben súlyos nehézségeket jelent. A népesség 2-3%-ban fordul elő, és a nőket kétszer gyakrabban érinti. Általában a korai felnőttkorban kezdődik, a tünetek lassan fejlődnek. A kezdeti időpontot meghatározni nehéz.

A diagnózist a fizikai vizsgálat és az anamnézis alapján állítják fel. A kezelést itt is pszichoterápiával és gyógyszeres terápiával kell kezdeni.

 


A következő csoportban találjuk az

obsessiv-compulsiv zavart (kényszeres zavar)

. Súlyos zavar, mely a népesség 4-6%-ra jellemző. Kényszergondolatok (tartós gondolatbetörések) és kényszercselekvések (ismétlődő viselkedések) jellemzőek a páciens életére, melyeket értelmetlennek és visszataszítónak él meg.

A klinikai jegyek között találjuk a hiba elkövetésétől való félelemből fakadó lassúságot, a fertőzéstől való félelmet, a bizonytalanságot vagy a túlzott bizalmatlanságot. A páciens ismételt ellenőrzéseket hajt végre, meg akar győződni mindenről.

 


Források:


MSD orvosi kézikönyv - Diagnózis és terápia, Főszerk.: Mark H. Beers, MD, Melania Kiadó Kft., Budapest, 2009, Harmadik magyar kiadás

A pszichiátria magyar kézikönyve, Szerk.: Füredi J., Németh A., Tariska P., Medicina Könyvkiadó Rt., Budapest, 2003, Harmadik kiadás

Rovatszerkesztő:

Cserháti Zoltán

S4023556iwi

DEOEC ÁOK
orvostanhallgató

Belépés

Látogatók

Oldalainkat 77 vendég és 0 tag böngészi